A mozaikcsalád hazánkban a legelterjedtebb válás utáni családforma. A mozaik- vagy patchwork család egy olyan közösség, melyet az egyik szülő és gyerekei alkotnak az új partnerrel, akinek esetleg szintén van már gyermeke.
Ezúttal Mayer M. Zsófia mozaikcsalád szakértő, sleep talk konzulens, viselkedéselemző segít nekünk megérteni, hogy milyen élethelyzetekkel találkozik, aki mozaikcsaládban él. Zsófi jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemen végzős klinikai fejlődés- és gyermekpszichológus hallgató, aki maga is mozaikcsaládban nőtt fel és jelenleg is abban él. Minden nézőpontból rendelkezik tapasztalattal, megéléseit és a tanulmányait ötvözi a hivatása, küldetése során.
A mozaikcsaládban élőknek gyakorlatilag egy folyamatos kompromisszumkeresés, egyeztetés, alkalmazkodás, empátia amire szüksége lenne. Sajnos a magyar társadalom nem kellően edukált ehhez és sajnos kevesen kérnek szakmai segítséget, bár a tendencia javul, talán már nem annyira „ciki” a mentális egészségünkkel is foglalkozni a fizikális mellett. Hozzá kell tennem, hogy azért a magyar átlag társadalmi rétegeiben pszichológushoz vagy mentális segítőhöz járni: szégyen. Még. Én hiszek benne, hogy a közeli jövőben ez másképp lesz. Rendkívül fontosnak tartanám már az iskolákban, egészen felső tagozattól kezdve - de gimnáziumban mindenképpen - a fiatalokat önismeretre tanítani. Sajnos erre a keretek minimálisak, egy iskolapszichológusnak – már, ha van -, a „problémás” gyerekkel kell foglalkoznia, rangsorolnia kell, ami nagy baj, mert mindenkinek szüksége van minimális mentális edukációra is. Visszatérve a kérdésre: a mozaikcsaládtípust választóknak mindig el kell fogadniuk, hogy lesz egy- vagy több ex, hogy az egyiknek vagy a másiknak vagy mindkettőnek van már gyermeke vagy gyermekei. Ezt hiába tudja előre, a tapasztalás útján lehet ezt is megérezni. Rendkívül fontosan tartanám az ex házastársak bármilyen formájú folyamatos kommunikációját, kapcsolattartását is, bár minden eset más és más.
A világ változik. Régen bűn volt özvegyként új kapcsolatot kezdeni, szégyen volt újra házasodni. Régen, ami elromlott megszerelték, ma vesznek egy újat és ugyanez igaz a házasságokra is, ma már sajnos ez egy tendencia. A felnőttek edukálatlanságát így sajnos gyermekük vagy gyermekeik szenvedik el. Persze, van az a helyzet, hogy el kell válni, én is azt tanácsolom, de van olyan is, amit meg lehetne menteni kellő hozzáállással és energia befektetéssel. A mai világ más, mint régen volt. A világ egyre felgyorsul, mindenki egyre önálóbb életet él, van a házastársaknak is külön vagyonuk. Régen egy rossz házasságban is benne kellett maradni, mert egyszerűen nem volt például hova menni és divat sem volt elválni. Mit szólnak majd? Az elfogadás az korunk nagy kulcs szava, sokat kell még itt Magyarországon ezt a szót ízlelgetni. Mindenki egy individuum, mindenkinek szuverén joga eldönteni, hogy megy vagy marad egy adott házasságban. (Ugye mozaikcsaládokról csak akkor beszélhetünk, ha minimum az egyik félnek van már egy korábbi kapcsolatból minimum egy gyermeke.) Az elfogadás, a nyílt, őszinte kommunikáció nagyon sokat tud(na) segíteni a mozaikcsaládokon. Szükség van mind a mozaikcsaládosok szűk- és tágabb családjában az elfogadásra, támogatásra, ugyanígy a nevelési intézményekben is (bölcsődétől középiskoláig és tovább).
Jellemzően Magyarországon az Édesanyáknak ítélik a gyermek felügyeleti jogát, így az Édesapa köteles tartásdíjat fizetni. Ez egy rendkívül kényes és nehéz kérdés minden családban, akikkel én eddig együtt dolgoztam. Ahány család, annyi szokás, örök konfliktusforrás. Azt szoktam mondani, hogy két ember általában nem azért válik el, mert egyetértenek. Ennek fényében hogyan várhatnánk, hogy majd pont a válás után fognak egyetérteni és bőkezűen adakozni jobbról balra és balról jobbra anyagiakban.
A rendszer a kulcs. Átláthatóan, feketén-fehéren meg kell állapodni, hogy ki mikor hol van. A hétköznapoktól az ünnepekig, mindenben. A lakhatási teret is annak megfelelően kell berendezni, hogy az mindenkinek a lehető legkényelmesebb legyen. Saját ágya, szekrénye, higiéniai felszerelése (fogkefe, fésű, stb.) lehetőleg minden gyermeknek legyen mindkét helyen, ha önálló szobája nem is tud lenni. Ha azt megteheti a család, hogy mindkét helyen legyenek ruhái és minél kisebb táskával történjen a szülők közti váltás, az is nagyon jó. Nyilván nem lesz két laptopja, két iskolatáskája, de amit lehet, azt teremtsük meg neki. Nagyon fontos, hogy az új hely, szoba vagy ágy kiválasztásába, berendezésébe a gyermeket is vonjuk bele.
Gyakorlatilag minden jelet komolyan kell venni. Sokszor a szülőknek is jó, ha kiventillálhatják magukból, ami nyomja a szívüket. Ez egy olyan barát is lehet persze, akinek van hasonló tapasztalata, ám egy barát egyrészt nem szakember, másrészt nagy valószínűséggel elfogult az egyik fél irányába, nem fog objektív rálátást adni a helyzetre. El kell menni szakemberhez és hagyni, hogy tükröt tartson és eszközökkel segítse életünk küzdelmeit.
A mozaikcsaládban felmerülő problémák rengeteg mozaikból állnak, nehéz lenne általánosítani. Válás előtt állók szoktak engem felkeresni, akik már nem azért jönnek, mert nem szeretnének elválni, addigra ez már eldöntött tény. Persze ez sok esetben azért az első ülés alkalmával kiderül, hogy nincs végleges elhatározás, vagy csak az egyik fél részéről van meg a végleges döntés. Ilyenkor javaslom párterapeuta felkeresését. A konkrét válási egyezségek meghozatalára pedig kiváló mediátorok állnak rendelkezésre. Én a mozaikcsaládok gyakorlati problémáiban tudok segítséget nyújtani.
Sajnos nincs elég szakirodalom a témában, főleg nem magyar szerző által íródott, ami fontos abból a szempontból, hogy minden társadalom más és más, persze hasonlóságok vannak. Így ennek tükrében kell a külföldi irodalmakat olvasni.
Gary Chapman - Ron L. Deal: Az öt szeretetnyelv - Mozaikcsaládok - Részekből egész
Bogár Zsuzsa: Mozaik a családom
Bogár Zsuzsa: Válásterápia
Családterápiás könyvsorozat 16. kötete: Mozaikcsaládok
Sarah Morgan: A mozaikcsalád